2013. július 26., péntek

Filmkritika - Wall-E (2008)

Kritika: Für Nikoletta


Eredeti cím: Wall-E
Műfaj: Animáció / Kaland / Családi
Rendező: Andrew Stanton
Forgatókönyv: Andrew Stanton, Pete Docter, Jim Reardon
Eredeti hangok: Ben Burtt, Elissa Knight, Jeff Garlin
Játékidő: 98 perc
Bevételi eredmények: $ 223,808,164 (USA)
Hazai bemutató: 2008. július 24.
Forgalmazó: Fórum Hungary
FDM értékelés100%
__________________________________________________

Kedves robotos mese, nem csak gyerekeknek.

A WALL-E a Pixar Animaciós Stúdió 2008-as Oscar díjas animációs filmje nézésekor már az első percekben érezzük, hogy ezt bizony értelmi szinten inkább az érettebb felnőtt közönségnek szánták, semmint a gyerekeknek. A történet 2815-ben a szeméttel elárasztott Földön játszódik, melyet az emberek már 7 évszázada elhagytak luxus űrhajóikon. Itt dolgozik utolsóként főhősünk, WALL-E(WATT-takarékos Lánctalpas Limlom- és hulladékkezelő, E-sorozat) a hulladéktömörítő robot. A kis ember alkotta gép már-már emberi tulajdonságokkal és szokásokkal bír. Például szereti a zenét és a táncot és még barátja is akad, egy apró bogárka személyében. Ám egy nap különös dolog történik. Megérkezik a Földre ÉVA(Élőhely és Vegetáció-Analizáló), hogy az élet jeleit kutassa. Ebbe a feminin jövevénybe szeret bele hősünk első látásra, ám ÉVA csak a küldetésére összpontosít,így észre sem veszi WALL-E érzelmeit. A történet onnantól válik izgalmassá, mikor kedvenc robotunk megmutatja neki a régi fridzsiderben talált növénykét. Ettől a perctől kalandok során vezet az út oda, hogy az űrjárón 700 éve utazgató lusta, tunya és elhízott emberiség végre hazatérjen a Földre.
Felnőtt szemmel nézve a történet ugyan bájosan aranyos, ahogy főhőseink csetlenek-botlanak a vásznon, mégis megrázóan görbe tükre a ránk váró lehetséges jövőnek. Azt már tudjuk hogy a Pixar írói mindig briliánsan egyensúlyoznak a gyerekek és a felnőttek érzelemvilága között, amit ez az alkotás is jól példáz. Könnyed, meseszerű csomagolásban teszik elénk olyan pozitív emberi értékek sorát, mint a barátság(Toy Story1-3), az őszinte szerelem(Fel), a kitartás és a tisztelet(Verdák) valamint a családi összetartozás(Hihetetlen Család). Bár mindezek a háttérben húzódnak meg a történetek mögött, ezek teszik élvezetessé a gyermekeiket moziba vivő felnőtt családtagok élményét is.
Itt kell megjegyezzem, hogy bár a filmben elég kevés a valódi párbeszéd, nincsenek hosszú monológok, mégis fantasztikusan működik az érzelemátvitel a szereplők és a nézők között a képi világ és a hangsúlyok használatával. Érdekesség hogy a filmben szereplő űrjáró,az Axiom fedélzeti számítógépének eredeti hangja ,Sigourney Weaver akit az Alien- filmek előtti főhajtásképp kértek fel az alkotók. Mindezek mellett említést kell tennünk a készítők és írók mérhetetlen fantáziájáról, kreativitásáról és technikai fejlődéséről is mellyel évről évre ámulatba ejtik a moziközönség apraját nagyját. Nekem személy szerint a WALL-E a kedvenc Pixar mesém.

Összegzésképpen a történet ötös, a karakterek kiválóak, a képi világ és a hangok szintén kifogásolhatatlanok.